Ma 2024. május 30. csütörtök, Zsanett, Janka napja van

Miklós Mohay: Liturgy of St John Chrysostom (BMC Records)

A BMC Records tudtával és beleegyezésével tettem egy próbát. Az ötletem nem eredeti, de nem is ördögtől való. Ha a Benkó Dixieland Band Karácsonyi miséje bejött nekem (márpedig ütött, hatott rendesen), mért lenne ez másként egy másféle, nevezetesen a görögkatolikus liturgia esetében?

Ez a frissen lemezre került alkotás olyan, mintha a nyolctagú Szent Efrém Férfikarra szabták volna. A feltételezésem aligha alaptalan, hiszen a karvezető, Bubnó Tamás részére dedikálta a munkáját a szerző. Egy sajátos kör pedig épp e felvétel segítségével látszik bezárulni a kar életében.
Történt, hogy Bubnó Tamás cirka két évtizeddel ezelőtt, Kárpátalján rábukkant Boksay János (1874-1940) kárpátaljai görögkatolikus pap-zeneszerző férfikarra írott Aranyszájú Szent János-liturgiájájára. Ennek a műnek a lemezfelvétele hozta meg az első komolyabb, hanglemez formájában manifesztálódott sikert a Szent Efrém Férfikarnak. Mohay Miklós 2018-ban fejezte be a hasonló tematikájú művét. Annak előadója pedig ki lehetne más…
Ahogyan a közel másfél órás, 20 tételből álló liturgia nyelve sem lehet más, mint az ún. egyházi szláv. A kórusmű építkezésének folyamata is az egyházi hagyományokat követi olyannyira, hogy a kvázi szólisták, a pap (Papp Viktor megszemélyesítésében) és a diakónus (Bubnó Tamás) szövegrészei változatlanul maradtak.
A zenemű maga, valamint a kórus interpretálása is remekül ötvözi a korszerűséget a tradícióval. A Szent Efrém Férfikar megszólalásának mikéntje tökéletesen fejezi ki az említett egyház szellemiségét és lelkiségét. Ráadásul oly módon teszi különlegessé ezt, hogy nem csak a görögkatolikus egyház híveit érinti meg a hatása. Egy kívülálló számára is ritka élményt ad, ugyanakkor ösztönző erővel bír fontos zeneszerzők, mint Csajkovszkij, Glazunov, Rahmanyinov vagy éppen Liszt Ferenc kórusműveinek megismerésére.
Olyan zeneanyagról és hozzá minden tekintetben méltó előadásról beszélhetünk tehát, amely a hívő hallgatóság istenhitét, belső meggyőződését tovább szilárdítja. A beavatottak kiváltságával nem rendelkező, szélesebb közönségréteget pedig arra késztetheti, hogy az eddig esetlegesen a látóköre perifériáján maradt, a saját hagyományait máig megőrző, közeli vagy távolabbi zenei világokkal (nem csak a görögkatolikus egyházi muzsikával) alaposabb ismeretséget kössön valamiképp.
Mohay Miklós és a Szent Efrém Férfikar jelen munkája érzésem szerint nem egyéb, mint egyfajta mérföldkő úgy az egyházi, mint az egyetemes zenekultúra útján.
A dupla CD kiadását az Országos Ruszin Önkormányzat támogatta.

Olasz Sándor