Nincs más esély, mint körülnézni, figyelemmel lenni, és olyan egyéniségektől várni a válaszokat, akikre felnézünk. A Besh o droM meghatározó tagjai például ilyenek. A „hová leszünk, mi végre” pedig a jelen sorskérdéseink egyike. (A lemezborítón látható „szerv” bunkó kérdése felejtős.)
Hogy hová tehát? El. Valakik az országból léptek, mások „csak” a zenekarból. Mégis. Mindezek ellenére nem kicsi a kohézió a mindenkori bandán belül, hiszen azon túl, hogy ritkábban, de koncerteznek (a tavalyi csúcs-szuper Kobucis buli hatására ma is futkározik a hideg a hátamon), ezt a lemezt is összehozták, átnyúlva, átdolgozva számos országhatáron.
Hogy milyen lett? Nos. Viszonylag rövid, kicsit eklektikus, de esszenciális. Akarom mondani, ízig-vérig Besh o droM! Ezzel együtt a lemezre került műsor kicsit a fenti bekezdésben taglalt érzésvilághoz és tematikához igazodik. Így tesz a Hidegen fújnak a szelek, az Elment a madárka, vagy az 1911. Ami az utóbbit, a Fonográf-nótát illeti, manapság hátborzongató belegondolni „az utolsó előtti, előtti, előtti békeév” sorába. (A személyes véleményem kifejtése erről, a kortünetként diagnosztizált öncenzúra áldozatává vált.) De ne szaladjunk ennyire előre, ugorjunk csak a lemezanyag elejére.
Az ott figyelő Piros tipikus Besh o droM-nóta. Magyar népdal, Kaszai Lili el- és magával ragadó előadásában. Azt macedón fúvós-körítéssel tálalják, mintegy a zenekar tradícióinak megfelelve. És máris a kaval kavar, vele drum and bass nyomul. Ez lenne a Dupla pita, nagyjából-egészében. Egy valamire való Besh o droM-lemezen csángó dallamnak is következnie kell. Van most is, ezúttal bolgár köntösbe öltöztetve. Ez a lendületes Sandansko, nem akármiképp: 22/16-os ritmusképlettel szól. Lehet utána számolni, a csillagos ötösért!
És, amiről már ejtettem szót, az a Hidegen fújnak a szelek, a szabadságvágy, kontra korszellem jegyében. Sokféle előadásban hallottuk már ezt a magyar népdalt, de ennyire erőteljes verziójára nem emlékszem! „Pihentetésül” itt van Amerika – helyett Afrika instrumentálisan, számtalan zenei elemből összegyúrva. Alsó hangon négy-öt nótát lehetett volna kihozni belőle, de nem a Besh o droM műhelyéből! Majd a már említett, hátszőr-tupírozó Fonográf-dal következik. Anno csak lestem, minek íródott ez meg egyáltalán, de úgy fest, idővel bizonyos szavak más értelmet nyernek. Az Elment a madárka szintén a korunkat jól jellemző darab. Észrevetétek, hogy ska-ritmusban feszül a balkáni muzsika? Meg hogy a zeneileg változatos tájakon suhanó Verda stelo nyelve, a magyar rock-betétet (Zöld csillag) leszámítva: eszperantó? Jól sejtitek: nem csak ezért érdemes ráfigyelni!
Még egy ravasz instrumentális darab jön, a kifejező címet kapott Agrár DnB. A záró számban sem szól ének. A Peckes cím-magyarázat pedig Pettik Ádám Peckdrum nevű hangszerének egyenes következménye.
Bátor kiállás, „korhű” dal-választások, parádés hangszerelések, nagyszerű egyéni zenei teljesítmények. Mert a Besh o droM 25 éves lett immár. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy méltóképp ünnepelték meg azt az életkorukat, amely közben a legtöbb zenekar kisebb-nagyobb hullámvölgyet is megél. Náluk azonban ez ismeretlen fogalom, hiszen a friss lemezük tartalma sem más, mint örömteli pillanatok sokasága.