Ahogyan azt sem, hogy ismét újabb merész kijelentésre fogom ragadtatni magam. És, pedig.
Ez most a Csík Zenekar legprogresszívebb lemeze! Bizonyos értelemben. Pont. Jönnie kell hát a magyarázatnak.
Igen, a legprogresszívebb, mert remekül halad a korral! Azzal, amelynek a zenei divat-irányzata már nem a rock, hanem a helyére nyomuló pop. Tehát ez utóbbi az, ami lefölözésre vár! De a Csík Zenekar attól az ami, hogy az efféle dalokhoz is olyan bizonyossággal ragasztja hozzá az oda illő magyar népzenét, mintha azok egy tőről fakadtak volna. Így aztán új minőség született – ismét, mégpedig a jól bevált recept alkalmazásával!
A bemelegítés népzenei blokk, mint mindig. Érdekesség, hogy az ilyen összeállítások, feldolgozások ezúttal más és más zenekari tagok neve alatt futnak, mintegy az igazságos munkamegosztás jegyében. A jókedvű, friss Régi mulatót például a nagybőgős, Bartók József jegyzi.
Az első „mai dal”, a melankóliába hajló, lírai fényű Engem is vigyél el Presser Gábor és Szabó Attila szerzeménye, amely Kiss Tibi előadásában tízes körös találat. A hozzá kapcsolt népzene Majorosi Marianna csodás hangján szól. Az igazi meglepetés azonban mégis csak Szabó Attila személye, aki nem csak a következő, gitár vezérelte Harminc év című számot jegyzi zeneszerzőként (Grecsó Krisztián versére), hanem úgy tűnik, hogy a lemezanyag egészének összeállításában is főszerepet kapott. Csík János, pedig „csak” énekel, hegedül, játszik – kedvére. Az, hogy alkalmi, erre a lemezre szóló volt-e ez a leosztás, a jövő titka. Mindenesetre, a soron következő katonadal-összeállítás szintén Szabó Attila nevéhez fűződik…
A pop-kultúrába való csobbanást a Bagossy Brothers Company Olyan ő című száma jelenti, amely közegben úgy lubickol a Csík Zenekar, mint hal a vízben. Talán senkit sem bántok meg, amikor kimondom, hogy az a feldolgozás jobb lett, mint az eredeti! A sodró erejű népzenei kapcsolódás érdeme pedig elévülhetetlen. A Márti dala (Kiss Tibor – Pásztor Anna szerzemény) meg milyen hiteles tud ám lenni – Csík János énekével, Pásztor Anna prózájával. Hát bizony, van mit mesélni! Erre a hangulatra pedig csak ráerősít az eredetileg Magna Cum Laude-kérdés, a Volna-e kedved? Az eredmény mint fentebb, a Bagossyéknál leírtakkal egyezően.
Az újabb csokor népzenei feldolgozás (Ha megunom) a Csík fúvósa, Makó Péter munkája.
A változatosság kedvéért egy megkapó import-dal futott be Nada Sousou repertoárjából, Grecsó Krisztián fordításában: Csillag vagy már. Ennél is nagyobbat üt a lelkünkön Beck Zoli önmarcangoló vallomása, az Azt hittem érdemes, a szerző előadásában.
Újabb meglepetés következik – számomra legalábbis: a tamburával turbózott mohácsi népzenei blokk, a lakhelyemen, Szentesen is kedvelt népzenei idézettel. És. Hallotta már valaki a Csík Zenekart Tátrai Tiborral közösen muzsikálni? Oké, én szóltam!
Végül, de nagyon nem utolsósorban: a Sose lesz vége Moldvában. Anima Sound System plusz moldvai muzsika, kinek hogy ízlik? Nekem nagyon! Az ötlet is elképesztő, hát még a megvalósítás!
Az ugye, hogy a Csík Zenekar hosszútávfutásra trenírozza magát, eddig is tudható volt. Mégis, ebben a zenekari korban (36) ennyire látványosan megújulni sokadszorra, több, mint tiszteletre méltó. Hasonlót produkálni csak a kertészek tudnak öreg gyümölcsfák megifjításával, csakhogy annak a gyümölcsét sokkal később élvezhetjük. A Csík Zenekaré viszont itt és most van nekünk, hiszen azonnali fogyasztásra termett!