Közülük természetesen Bognár Szilvit ismerjük legjobban, népzenei feldolgozásai és színvonalas gyerekműsorai révén. Király Nóra sem kisebb név a saját közegében: a középkori és a reneszánsz muzsika avatott tolmácsolója ő, aki az általános szemlélettől eltérő, kvázi népszerű felfogásban foglalkozik vele. Kovács Zoltán pedig, akinek névrokonai is dolgoznak a zenei életben, a hangszerelést és a nagybőgőzést vállalta magára, de a stúdióban zajló munkálatok eredménye is őt dicséri.
A lemez anyaga tehát változatos középkori muzsika. Olyan tálalásban, amely nem riasztja el tőle korunk hallgatóságát, hiszen ha másért nem, az üde hangzásvilága miatt aligha mondhatunk rá nemet. Miért is pontosan?
Mert adott két csodálatos női énekhang, amelyek alapjában határozzák meg a muzsika tisztaságát és befogadhatóságát. Az alkalmazott hangszerek is szimpatikusak. Gótikus hárfa, daf, ír buzuki, hogy csak a legérdekesebbeket és legegzotikusabbakat említsem. Azt azonban, hogy melyik dal hangzik fel óportugál és melyik ófrancia nyelven, egy palack finom portói bor ellenében sem tudom megmondani. Talán nem is igazán fontos ezt tudnunk. A kellemes muzsika hangulata a nyelvi nehézségeken is átsegít, ami persze a többségben lévő magyar nyelvű dalok esetében nem áll fenn.
A hangszerelés eleven, és amennyire lehet, korszerű, ami nagyban hozzájárul a zene évszázadokon való átmentéséhez, kivált azok esetében, amelyeknek rokon-dallamai kerültek elő, illetve a népdal-szerű változataik is élnek. Mi több, itt és most meg is hallgathatjuk azokat, azaz a szerelmi darabokat, lakodalmi- és táncdallamokat, különféle ünnepi, és persze egyházi énekeket. A CD-hez tartozó füzetke pedig összefoglal számunkra mindent, amit a tizennégy trackről tudni érdemes.
Személyes kedvenceim egyébként azok a gyönyörű dalok, amelyekre a Szájról szájra című, 2007-es, nagyszerű feldolgozás-lemezen figyeltem fel. Ezen a CD-n – meglehetősen eltérő zenei környezetben - Szent Iván-i tűz, illetve Menyasszony leszek cím alatt hallhatjuk azokat. Az új találkozás, az újra-felfedezés öröme a régi élményt idézi.
Bevallom, az első pillanatban nem feltétlenül hittem, hogy kedvelni fogom ezt a zenét: a CD-re pillantva megijesztett kissé a régi idők szelleme. Végül mégis tetszést aratott nálam, mert amit elhozott számomra, az nem kevesebb, mint a középkor eddig fel nem fedezett fénye, életöröme, világossága.