Az efféle kiadványoknak pedig – akár az interjúalany kimondott szavainak, súlya van. Nem kicsi.
Nick Cave ugyanis, akinek a zenei és az irodalmi ténykedése ezen a fórumon aligha szorul bemutatásra, a művészek mércéjével mérve is különlegesen összetett személyiség. Nem feltétlenül azért, mert szupererős, ugyanakkor hiperérzékeny, hiszen ez utóbbi tulajdonság előfordulása meglehetősen gyakori az ő köreikben. Sokkal inkább, mert elképesztően gazdag belső világ-látással bír.
Hit-vallásában például olyan erőteljesen keverednek egymásnak látszólag ellentmondó tényezők: a spiritualitás és az emberség, hogy az a magamfajta meggyőződéses ateistát is megrengeti a hitetlenségében. Amúgy szinte biztos, hogy mások is beszéltek már hasonló dolgokról, eddig azonban nem sikerült ennyire mélyen belelátnom a témába, hajszálpontosan kifejtve, ráadásul. Ha ez lenne a kiadvány egyetlen pozitívuma, akkor is értékes alkotásként tartanám számon, de – szerencsére – közel sem ezzel érnek véget Nick Cave (élet)történetei, illetve a megrázóan őszinte vallomásainak sora. Szinte vele párhuzamosan fut az ész épségét próbára tevő trauma sztorija, amit kisfia, Arthur balesetben történt elvesztése okozott. (Nick később a szülei, valamint egy közeli barátja haláláról is vall.)
A személyes kompenzálása, vigaszának fő forrása egyértelműen az alkotói munka: annak valamennyi fázisa és a varázsa, vagyis az értékteremtés maga. Hiszen mindent is túl kell élni, és akikek a munkamánia a létezés esszenciáját jelenti, annak pontosan ez az útja. Általánosítva: aki képes kivezető ösvényre lelni a szörnyűségek rengetegéből, számára a távolban felcsillan a remény…
A könyvcím-béli vérontás pedig? Nos, az a „belső vérzésekről”, belső sebekről szól leginkább, a heroin kóros hatalmától kezdve a turnézás okozta (többnyire helyükön kezelhető és kezelt) viszontagságokig.
A mérleg másik serpenyőjében a pozitív jelek és történések hivatottak az egyensúly megteremtésére, fenntartására. Ilyen a felesége iránti több-mint-szerelem érzése, a kerámia-szobrok készítéséig vezető útja, esete a művészeti iskolával, ahol tanult egy rövid ideig, és a hirtelen ötlettől vezéretten elindított közösségi oldalának története.
Olvashatunk persze egyes dalok születésének körülményeiről, valamint bizonyos erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos dilemmákról is. Utóbbiak nem csak tanulságosak, hanem esetleges vitaanyagként sem utolsó témák.
Nem tudom, hányas az IQ-ja ennek a fickónak, de amilyen természetességgel reflektál a folyvást felvetődő felvetésekre, kérdésekre, és amilyen filozofikus tartalommal tölti meg a válaszait, nem lehet alacsony… Nem utolsó szempont, hogy mélységes humánum hatja át minden történetét, mondandóját, amely néhol kissé csapong, egyszer-másszor pedig (gondolati síkon) önismétlővé válik. Viszont azt garantálhatom, hogy az olvasója nem fogja tudni kivonni magát a leírtak hatása alól. Értő figyelemmel tanulmányozva a könyvet, szinte más emberré válhat, amint letette azt, valamint kutakodni fog rögvest Nick Cave dolgai után. Segítek egy kicsit benne, ha szükséges lenne.
Megkerülhetetlen olvasni való szerintem a második regénye, a Bunny Munro halála (2009). Hallgatni valók az újabb zenéiből: Ghosteen (2019), Wild God (2024). Végül, de nem utolsósorban, nézni- és hallgatni való a The Wild God Tour budapesti állomása: Papp László Sportaréna, 2024. október 13.