Átfogalmaztad a rockgitározás fogalmát. Ilyen brutálisan, őserővel senki sem játszott bluest előtted. Jó Időt hoztál, majd Rossz Időt, elöntötted a népet Csupa-Csupa Szerelemmel, rájuk zúdítottad a Szívtörőt, szabadon engedted a Fekete Kutyát. Személyedben új gitárhős lépett a színre, hiszen az Országúti Kölyök örökre eltávozott a Bíbor Ködben. Persze, lírai is bírtál lenni, amikor Köszönetet mondtál Kalifornia Felé Menve, aztán a Lépcsőkön felmentél a Mennyekbe.
Illetve nem is te, hanem bolond bőrsanyargatód, aki versenyre kelt a vodkával. Sajnos nem ő nyert. Ekkor levitted a Léghajót a földre, mondván, nélküle nincs tovább. Ott is folytattad tovább, de nem olyan intenzitással, mint a levegőben. Összefutottál a Rossz Társaság Torkával, és Céget alapítottatok. De ez nem tartott sokáig, úgy döntöttél, magányos farkas leszel. Azért megkerested egykori Szőke Bárdodat, amikor Kísérők után kutattál. Jött is, a római Nagy Teátrum Üvöltőjével együtt. Rövid időt töltöttél a Mély Bíbor Harmadik Hangjával, majd megint a Szőke Bárddal hozott össze a sors. Együtt el is jöttetek hozzánk, elbűvöltetek bennünket. Azóta sem jártál errefelé.
A Léghajóval – ugyan tettél néhány kísérletet, legutóbb egy éve – többé nem szálltál fel, bár most újra elővetted, igaz Bárdod dacos e kérdésben. Azokat a magasságokat elérni nagyon nehéz. Amit eddig is tettél, nos ezzel beírtad magad az örökkévalóságba. De ugye még nincs vége? Még sokáig szeretnénk látni a deszkákon, nyakadban a Gibsonnal, legyen annak a gitárnak akár két nyaka is.
Hatvanöt évesen nem kell ebben a szakmában visszavonulni, főleg neked nem. Mutass utad azoknak, akik miattad ragadták meg a hathúrost.