Ma 2017. december 15. péntek, Valér napja van

MUSICAL WITCHCRAFT III Zsoltárok és filmzene

Forgatok néha ezt-azt a fejemben, de már négy éve megvalósult egy olyan kombináció, amire gondolni sem mertem: a zsoltár-énekek és a progresszív rock fúziója. Naná, hogy magyar találmány! A Solaris fuvolistája, Kollár Attila által alapított Musical Witchcraft harmadik albumáról ez szól elsősorban. A „filmzene” pedig – más eshetőség nem lévén - hangulati oldás, átkötés. Ám, ez így van jól!

A református zsoltárok, énekek dallamvilága egyszerű (értsd: minden hívő számára énekelhető), ám ezek az énekek sajátos érzelmi-hangulati töltéssel bírnak. Hozzájuk nyúlni egy, hozzájuk képest bőven mainak számító „vadalany” tövébe oltva instrumentálisan, több mint bátorság, hiszen ezeknek a feldolgozásoknak meg kell felelniük a mindkét irányból történő közelítés igényének.

Az egyik útra sosem léptem rá, mégis hiszem: ez az anyag mentesül a profanizálódás vádja alól! Meggyőződésem: semmi olyat nem tett, ami bárki legbensőbb éréseit bolygatná. Sőt. Akkora zenei-érzelmi töltéssel bír, hogy megerősítheti, elmélyítheti mindazt!

Progresszív rock? Valahol tán túlzó a terminológia, hiszen dobot kevéssé hangsúlyosan alkalmaz a zenekar, inkább a konga, bongó, vagy cabasa érvényesül. Ez lehet a magyarázata annak, hogy jobbára meghitt hangulatú terekben (templomokban?) koncertezik a formáció, amit a „második félidőben” igazolnak is a lemezen!

Progresszív rock? Igen, de finomabb (kvázi akusztikus) hangzásvilágban, és sokkal több érzelem-gazdagsággal, ahogyan azt a rockbandáktól megszoktuk! Valami más, valami új, szokatlan stílusegység – ami több évszázados zenei hagyományokon alapszik.

A főérdem természetesen Kollár Attiláé, de a filmzenékben szerzőtárs akusztikus gitáros, Naszádi Gábor érzékeny jelenléte is a „csoda” határát súrolja! Szirtes Edina „Mókus” meg, ahogyan hegedül és vokálozik, olyan hatást gyakorol a férfiemberre, hogy az elgyengül az effajta kápráztató, teremtő nőiség hallatán.

Soli Deo Gloria – olvasható a jelmondat a lemez belső borítóján. Vagyis, egyedül istené a dicsőség! Mégis, mivel mi, halandók itt, a Földön élünk, azt gondolom, hogy ezúttal e lemez készítőinek is juthat belőle, nem csekély mértékben!

- sandro -