Még az általam igen nagyra becsült zongorista és egyetemi tanár, Vedres Csaba is átemelte az egyébként pengeéles logikával felépített „Mi az, hogy könnyűzene?” című, 2006-ban megjelent könyvébe (Molnár Antal 1935-ben publikált „A könnyű zene és társadalmi szerepe” c. tanulmánya kapcsán) azt a hamis tézist, amely szerint „A jazz ugyan már ismert volt ebben az időben Magyarországon, de szinte kizárólag csak úgy, mint jazz-sláger, vagy jazzes hatásokat magában foglaló zene.” A teljes igazság az, hogy a magyar jazz a kezdetektől lépést tartott a jazznek a világban végbement fejlődésével. Mindez a Jazz Hungaricum CD-sorozat 5-6, valamint 9-10. lemezéről csak részben derül ki. (Az első darabjáról, ami a magyar ragtime-ról szól, valamint a másodikról, ami a magyar dixielandről, annál inkább.) Mégis, minden alkalmat megpróbálok megragadni a valós tények közlésére, a szakmai köztudat módosítása, valamint az érdeklődő közönség felvilágosítása érdekében. Bizonyítékokat szeretnél? Lásd (és olvasd el) Simon Géza Gábor: Magyar Jazztörténet című 1999-es könyvét, és hallgasd meg figyelmesen a CD-mellékleteit! Természetesen, nem történelemről, hanem „csupán” a magyar jazz történetéről van szó, azonban itt is a hitelesség az elsődleges szempont!

Visszakanyarodva az eredeti témához, vagyis a lemezsorozat említett darabjaihoz: a 2010-ben publikált 5. és 6. CD címe: Jazzhungarians Around The World (fordítsuk így: magyar jazzmuzsikusok, világszerte). A 9. és 10. CD címe szintén megegyezik: Early Modern Jazz In Hungary. (Juszt se fordítom le.) A felvételek lemezre kerülésének sorrendje az időrendet követi.

Az 5. számot viselő lemezről a hegedűst, zenekarvezetőt: Dajos Bélát ismerhetjük meg elsőként, a húszas években, Berlinben készült ragtime-felvételek által. Szintén Berlinben, 1927-ben készült egy, ma is igen izgalmasnak számító szám Arthur Briggs nemzetközi zenekarával, amelynek dobosa a legendás Chappy volt. A Two Jazzers néven Mocsányi Tibor és Lakos Tibor alkotta jazzvokál 1929-ből származó felvételen szállít érdekes perceket. Ugyanebben az évben a szaxofonos Buttola Ede magyar muzsikusokból álló zenekara (The Jolly Boys) Dánia fővárosában készített lemezt. A hegedűs Neufeld Ernő zenekarának New Yorki felvétele a harmincas évekbe léptet át. A Kardosch Singers a vokális jazz újabb keletű térhódítását mutatja. Ugyanerről szól, ám sokkal izgalmasabban egy norvégiai zenekar, amelyben Farkas Károly szaxofonozott. A sokoldalú muzsikus, Bujka Bertalan – Svájcban – ma is legenda. Hírnevét nem kevesebb, mint hat felvétellel igazolja itt! Oláh Laci – nem tévedés – a Szovjetunió jazzdobos-magyarja volt. Zenekarának felvétele a II. világháború vége felé, még Zsdanov kulturális rémuralma előtt, 1944. november 15-én készült Moszkvában. Ha hiszed, ha nem: vérbeli jazz! Chappy osztrák-magyar bandájának felvételei Bécsben készültek, 1946-ban. 1947-ből a dobos csodagyerek Víg Tommy jelentkezik ugyaninnen – kulcsszerepben! A bőgős Farkas Mihály nyugat-németországi All Stars felvétele igazi ritkaság. A sort a gitárosként, gitár- és gitár pick-up tervezőként, nem utolsósorban: tanárként elhíresült Zoller Attila zárja (sokak mellett Pat Metheny is mesterének vallja őt), 1955-ben, a frankfurti jazzfesztiválon készült felvételeivel. (Életrajz-írója ki más lett volna, mint a saját életét a magyar jazz kutatásának szentelő Simon Géza Gábor.)

Nem mintha az előző CD nem lenne eléggé izgalmas, de a 6. számú korong – stílusban és időben - mégis csak közelebb áll a mához. Ott kezdődik, ahol az előző abbamaradt: 1955-ben Zoller Attilával, immár Kölnből és Münchenből. Farkas Mihály (semmi ijedelem: a bőgős, természetesen) szintén Münchenben bukkant fel 1955-ben, német muzsikusok társaságában. Hegedűsünket, Csányi Mátyást a Fatty George Band tagjaként hallhatjuk 1961-ből. A klarinétos zenekarvezető 1970-es bandájában pedig izgalmas, nem kifejezetten angolszász mintára készült rock-jazzt játszik Koszta Lukács, gitáron. A Németországban élő klarinétos, Dudás Lajos a további fúvós hangszereket megszólaltató Weissbach Bélával közös, 1976-ból való kiadatlan koncertfelvételeit bocsátotta a hanglemez-szerkesztő (Simon Géza Gábor) rendelkezésére. A finn-magyar jazz workshop felvétele Helsinkiben készült, magyar részről a szaxofonos Tony Lakatos, a zongorista Gárdonyi László és Deseő Csaba részvételével. A kitűnő hegedűs az egyik főszereplője egy zágrábi klubban 1990-ben rögzített számnak is. A halhatatlan bőgős, Pege Aladár Felsőpulyán (ami osztrák város, immár) duózott a dobos Rudi Stagerrel, 2002-ben. Végül, de nem utolsósorban: világjáró gitárosunk, Szabó Sándor az USA-ban, 2008-ban készült kiadatlan duó-felvételeit hozta haza.

Az igazi, nagy hiányzók: a két világklasszis gitáros, Bacsik Elek és a Santana-példakép Szabó Gábor Nyugaton készült felvételeinek megvásárlása minden bizonnyal anyagi akadályokba ütközött. Sietve nyugtatok meg mindenkit: csak ezekről a korongokról hiányoznak, a sorozatból nem! (Lásd alább.)

Ami a 9. és 10. sorszámot viselő CD-ket illeti: épp a korai modern jazzt bemutató lemezeket tartotta a sorozat legnehezebben összeállítható részének Simon Géza Gábor. Nem véletlenül! A negyvenes évek végétől – mint annyi mást – a magyar jazz sorsát is az aktuálpolitika határozta meg. Felvételek alig készülhettek. Akad hát meglepetés, nem kevés! A 9. sz. CD első négy felvétele csupán egyetlen példányban maradt fenn: van, amelyik házi vágóberendezéssel készült használt röntgenfilmen!

Nem kisebb nevekről van pedig szó, mint a fúvós hangszereket megszólaltató Víg György Jazzegyüttese 1946-ból, Radics Gábor triójáról 1947-es felvételeken, amelyeken a zongoristán kívül (az akkor még itthon tartózkodó) Bacsik Elek gitározott és idősebb Pege Aladár bőgőzött! A Magyar Rádió Tánczenekara 1948/49-es névsorát nem érdektelen végigböngészni, csakúgy, mint a muzsikájukat meghallgatni! A tangóharmonika-király Tabányi Mihály „és szólistái” 1955. májusából való felvétele az első ezen a CD-n, amely a saját korában megjelenhetett „bakelit” lemezen. Zoller Attila kölni időszakából két újabb szám szól - ezúttal szólóban! Itthon, szűk egy év múlva, a még itthon tartózkodó, később az USA-ban világhírre szert tett, manapság reneszánszát élő gitáros, Szabó Gábor bontogatta szárnyait Myrna Bell (Hosó Irma) együttesében. A négy Magyarországon készült felvételéből kettőt hallgathatunk meg ezen a CD-n! És ami abszolút meglepetés: a Magyar Rádió Kamarazenekara négy, egy Magyar Jazz Quintett nevű formáció (két virtuóz Kováccsal: a gitáros Andorral és a dobos Gyulával a soraiban) két felvételen hallható 1956-ból – szovjet lemezről! Tabányi Boogie a zongorán című szerzeménye (1957) immár magyar jazz-klasszikus. A Beamter-Szabó duó 1958-ból szintén jóval több, mint jazztörténeti érdekesség. A végén nagy ugrás történik az időben: a sikondai jazztáborban 1986-ban készültek kiadásra szánt felvételek a magyar jazz egyik úttörőjével, a zongorista Zágon Ivánnal és együttesével. Nos, eddig kellett várni, hogy két szám közreadhatóvá váljék a kitűnő erőkből álló csapattól!

A 10. számot viselő korong 1957-ig nyúlik vissza – ami a kezdést illeti. Kovács Andort hallhatjuk jazzstandardot játszani, saját együttesével. Majdnem napra pontosan egy évvel később a dobos Kovács Gyulával készített duófelvételt: grandiózus Gitár-dob párbajt! Az 1960-as Perzsa vásár jazzes forgataga sem nélkülük zajlik – Martiny Lajos együttesében. a Holéczy együttes Turmixát nem kevesebb, mint 11 zenész mixelte 1961-ben! A Pege Quintet három évvel később felvételén a zenekarvezető-zeneszerző mellett hasonló képességű muzsikusokat hallhatunk. Sokan ismerjük a Bergendy Jazz című, 1975-nen készült nagylemezét. Csakhogy, e CD-re került Bergendy Jazz Group-felvétel jóval korábbról: 1964-ből való! A zongorista Kertész Kornél kvartettjének jazzes Maori Bluesa pontosan egy hónappal készült később az előtte hallható számnál. A Romániából származó zongorista, Kőrössy János és kitűnő, hazai muzsikusokat felvonultató zenekara novemberben vonult stúdióba. Úgy fest: 1964 a magyar modern jazz kiemelkedő éve volt! A zongorista Bálint Béla triójának minőségéhez a sokoldalú bőgős, Vajda Sándor neve (és játéka) a garancia. Bevallom, most hallottam először a White Voice Trióról, amelyet a zongorista Pertis Jenő vezetett. Talán nem is csoda, hiszen a lemezük 1969-ben mindössze egyetlen példányban készült, és most két számot hallhatunk róla! Kovács Gyula 1969-es kvartettjében – mások mellett - a Syrius-legenda Ráduly Mihály szolgája fel a kitűnő Keleti csemegét! A Debreceni Jazz Együttestől szintén a maga idejében kiadatlan felvételt hallgathatunk – még mindig 1969-ből. Deseő Csaba együttesének 1970-es felvétele szintúgy minőségi munka. A Jákó Jazz Combo privát felvétele 1971-ből való. A lemezt az Atlas újrafelfedezésre váró Félek, hogy egyszer meghalok című funk-jazz száma koronázza meg, 1970-ből.

Amit ezen a négy CD-n lehet hallani, az nem csak igen érdekes, szórakoztató, de felettébb tanulságos is. Annyiban például, hogy jazzt hallgatni mindig élvezet, legfeljebb nem minden stílusát, vagy nem mindenki játékmódját kedveled egyformán. Meg, hogy a magyarok bárhol és bármikor nagyon tudták (és tudják) játszani. Félek azonban, hogy éppen oda nem jut el ez a lemezsorozat, ahol a legnagyobb szükség lenne rá: a kétkedőkhöz, akik – mert nem ismerik - nem hisznek a magyar jazz múltjának valódi történetében.