Persze okos és rutinos zenészekként hamar rájöttek, hogy a közönség zabálja az alkalmi produkciót, így aztán miért ne jelentkeztek volna időről időre turnékkal és albumokkal?
A történet azért elismerésre méltó, mert soha, egyetlen megmozdulásukat sem sértették meg azzal, hogy gyengére sikerült volna. Nem volt kétséges albumaikat hallgatva, hogy tényleg élvezik, amit csinálnak, tényleg az együttzenélés öröme vezérli őket.
Idén májusban a legendás Shepherd\'s Bush Empire-ben adtak egy teltházas koncertet, melyet a mai kornak megfelelően 3 cédén és egy dvd-n is megosztottak a rajongókkal.
A cd-ken több mint 180 perc muzsika hallható, vagyis kellő muníció hosszú hónapokra. Nem kockáztatok semmit, mikor azt mondom: a csapat első évtizedének összefoglalásaként az eddigi legjobb anyaguk.
Kapásból elnyomják a tavaly kiadott albumot, a The Whirlwind-et (a maga 80 percével…), aztán hömpölyögnek a régebbi nóták. Húzósabb darabok, vagy lírai szerzemények, mindegy. Magától értetődően építenek fel dalokat, hogy aztán egyértelműen szárnyaljanak a csodás dallamok. Persze, semmi újat nem találtak fel, a hagyományok szellemében fogant progrockot tálalnak fel. Mégis, minden úgy jó, ahogyan történt. Mert olyan, amilyen. Örömzene felsőfokon. Magával ragadó hangulat, remek hangszeres teljesítmények, és játék, játék, játék. A zene ünnepe.
Számtalan megnyilatkozásból, interjúból kiderült, hogy ezek a fickók végtelenül tisztelik és szeretik egymást. Ez a hármas cédé fényes bizonyítéka ennek. Éppen ezért ritka kincs. Progresszív rockban az idei év legjobbja. Hitet adó, lelket melengető.
Ugye, hogy mi mindenre képes a szeretet?