Kivételes tehetségéhez méltó szólóanyaggal taglóz le mindenkit az a mexikói származású kaliforniai férfiú, ki mindig is nagyokkal játszott – a teljesség igénye nélkül: Ted Nugent, John Sykes, Thin Lizzy, Whitesnake -, s akiről a vájtfülűek mindig is tudták, lesz egyszer egy nagy dobása.

Lett. Most. Nagyon nagy.

Keveredik benne minden, mint a csibész életében: funky, soul, jazz, blues, rock, hip-hop, latin.

Gyilkos elegy.

Ha valaki nem tudta, mi mindenre képes ez a pali, az most kösse fel a gatyáját. Marco úgy énekel, hogy Glenn  Hughes elismerően csettint, úgy basszerozik, hogy Billy Sheehan szélesen mosolyog, arról már nem is beszélve, hogy Steve Lukather csapatfőnökét, Steve Weingart billentyűst bízta meg az egyébiránt pazar nóták gatyába rázásával. Régi barátja, Joey Heredia dobol (anno Lukather El Grupo-jának is oszlopos tagja volt) és egy los angeles-i stúdiózenész, a Paul Stanley Band-ből is ismert Rafael Moreira gitározik (szerezzétek be Acid Guitar című szólóanyagát!).

A tízből tízes albumból elég belehallgatnod a Suzi Q és a Circle Of Life nótákba, máris rohansz megvenni.

A végeredmény, hogy stílszerűek maradjunk: teljes beszarás!