Istvánt gyermekkorom óta ismerem, ő pedig mindig figyelemmel kísérte a zenei dolgaim. Úgy két és fél éve hívott el az Alapi Band-be, amivel fantasztikus élményeim voltak és vannak azóta is, de erről már meséltem e hasábokon. Amikor felmerült, hogy ismét lemezt készítene, annyit tudtam tőle, hogy olyan anyag összerakásában gondolkodik, amihez a zenésztársakat is újra kell esetleg válogatnia. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy ebben a csapatban is talált nekem helyet. Fantasztikus muzsikusokkal játszhattam együtt és jövő hét kedden még vacsorázni is megyünk Pistihez együtt, hahaha!

Milyen módszerrel dolgoztál?

Igen sok lemezen játszottam már eddigi életemben, a saját anyagoktól a session munkákig, de ez valami egészen más volt!

Nocsak…

A billentyű felvételek alatt komolyan feszengtem, mert igen embert próbáló funkciókat kapott az általam betöltött poszt. Ez főleg a sajátságos kompozíciók miatt van. A harmóniák, melyeket István a dalaiba megírt, olyan mennyiségű bővítményt tartalmaznak, hogy mire az ember végigolvasta (blattolva), addigra ott volt a következő hasonló harmónia. Nem volt mese… A rövid távú memóriát rendesen igénybe véve kellett benyalni az anyagokat a feljátszások közben. István itt is hitt bennem, sokszor jobban, mint én magamban, hahaha. A billentyűszólók-, rázások is real-time készültek és szinte az első verziókra rámondta, hogy jók…Gyorsan haladtunk, főként ahhoz képest, hogy milyen horderejű dologról van szó! Szóval, gatyafelkötős volt!

Hogyan értékeled az albumot?

Egy nagyon súlyos, precíz, vastag, változatos, sokszínű, zeneileg brutálisan komoly anyagról beszélünk, melyen szó szerint az ország legjobb zenészeivel dolgozhattam együtt. Fantasztikus élmény minden fázisára visszagondolni, a felvételektől a fotózásokig. Jó volt nagyon! Hála és köszönet Istvánnak, hogy ezen az anyagon is együtt dolgozhattam vele! Bízom benne, hogy a közönség is felismeri, hogy István mit alkotott megint. Tudomásom szerint igen jól fogy az anyag, ami jó jel.

Mostanában mivel töltöd ki a napjaid?

Egész évben a saját rockzenekarom, a Pataky Művek életének istápolgatásával foglalkoztam, mellyel az Edda turnéban közel 40 bulit játszottunk "előzenekarként", de közel sem előzenekari státuszban. Mivel a zenekar énekese Pataky Gergő, aki Pataky Attila fia, nyílván máshogy kezel bennünket mindenki. Ettől függetlenül kemény meló volt megmutatni és "megszerettetni" magunkat, de azt hiszem, sikerült. A dalainkat éneklik, a bulikon várnak bennünket. Ez rendesen igénybe vesz, mert a zenekarvezetői és a zeneszerzői feladatok is egyaránt rám hárulnak, nem beszélve egy ilyen turnéban való részvétel lebonyolításáról.

Az utóbbi időben milyen lemezek hagytak benned nyomot?

Igen változatos korszakomat élem e tekintetben. Sokat hallgattam fúziós anyagokat, de régi, kikerülhetetlen klasszikusokat is. Derek Sherinian és Cziffra György követik egymást. Talán a legújabb, bennem nyomott hagyott anyag az Azur Blue lemeze volt. Öreg manus vagyok én már, nehezebben hoznak lázba új dolgok. Filmekből is csak a jól bevált, már ismert, biztosan tutikat nézem, hahaha.

Mire készülsz a közeljövőben?

A Pataky Művek zenekart nagyon komolyan gondolom. Szeretem csinálni és a közeget is imádom, amiben vagyunk. Szeretem az élő muzsikálást és mindent, ami ezzel jár. Ma már tudom, hogy nem vagyok meg e nélkül. Emellett szeretném megnyerni a gyermekelhelyezési peremet, melyben a volt feleségem alkalmatlan apának titulált…

A magyar jogrendet ismerve, nem lesz könnyű dolgod…

Mindenekelőtt szeretem a gyermekeimet, mert csak ő értük van értelme létezni, élni… De hogy visszakanyarodjak az új Alapi lemezhez: óriási hála és köszönet Istvánnak, hogy együtt muzsikálhatok vele élőben és immár a második lemezen. Köszönet az Edda turnéban tőle kapott rengeteg segítségért. Mostanában kevésbé érek rá és kevesebbet találkozunk - nem napi négyszer,hanem csak egyszer beszélünk, hahaha -, de itt is szeretném elmondani: Istvánnal bárki, mondom BÁRKI szívesen muzsikálna, mégis engem választott. Köszönöm, Isti!