Ma 2017. augusztus 22. kedd, Menyhért napja van

CSÍBOR Borbála

Nem hittem, hogy bárki is meg fogja találni a szentesi strand régi medencéjének élővilága, valamint a Duna élővilága, mint halmazok egyetlen közös metszéspontját! (A vízbe fúlt legyek értelemszerűen nem érnek.) A szép emlékű Boogie Mamma énekese, pontosabban: frontembere, Zubreczki Dávid ezt sikerrel megtette. A vele (mármint a „metszésponttal”) való kontaktus emlékét garantálni tudó, közepesen aranyos vízi „manóról” nevezte el új zenekarát.

A Csíbor alapvetően abban különbözik a Boogie Mammától, hogy két, imádni való nőnemű egyedet foglal magában, a zenei stílus (ha engem kérdeztek: szöveg-centrikus rock-ska) érdemi változása nélkül. Mégis, a két imádni való nőnemű egyed (az egyik fuvolán játszik, a másik hegedül és énekel) akkorát dob a produkció egészén, hogy az bőven belefér a „figyelemre méltó” kategóriába. Nincs ez másként a legújabb, nyolc tracket (mégis hét dalt) tartalmazó lemezükkel sem.

A címe, mint fent látható, Borbála. Teljes nevén: Gombos Borbála! Hogy ez mért ennyire fontos? Mert tényleg gombos! A papírtokos CD igen, begombolható, frankón!

Kinek juthatott eszébe ez az első blikkre betegnek (a másodikra zseniálisnak) tűnő ötlet? Nem tudom pontosan, de aligha lehet más az illetékes elvtárs, mint Zubreczki Dávid.

A címadó dal a másik nemmel való netes csetelés gitár-centrikus alapélménye. A Kipp-kopp játékosan szellemes darab - a hegedűs Bencze Boglárka kedves énekével – az örök témáról, a szerelemről. A Rohanó világ – ha jól értem a szövegét – direktben a sportmúltról, átvitt értelemben magáról az Életről szól. A Zacc a nők érzelmi világát karcolgatja alaphangon, a Sajtóközlemény pedig nagyon is mélyen - a férfiét. A Hát... ööö... izé – a változatosság kedvéért – reggae a szerelemről, remekbe szabott hegedűszólóval. Ami pedig mindent visz (mint a Boogie Mammánál a feledhetetlen Apró keblek dicsérete) nem más, mint a Csokoládé! A szöveg egésze tökéletes, kihegyezve az alábbi sorra: „A szerelem a szex marketingje, vagy fordítva, de tökmindegy!” Mega-igazság, nem? (Tudnám kinek a szíves figyelmébe ajánlani.) Ráadásul, annyira slágeres a szám, hogy ha egyszer bemászott az egyik füleden, többé ki nem búvik a másikon. Ha rádiós szerkesztő lennék, képes lennék egész nap ezt a nótát nyomatni! (Alighanem ezért nem lettem rádiós szerkesztő.)

Az én felfedezésem pedig: ez az egyetlen Csíbor az egész világon, „aki” igazán szerethető! Koncerten különösen. Addig is, amíg eléjük kerülhetsz, Borbálát annyiszor gombolhatod ki, ahányszor csak akarod!

olasz