Ma 2017. április 23. vasárnap, Béla napja van

SZIRTES EDINA MÓKUS ÉS A TAO

Szirtes Edina „Mókus” Tao-lemezének ismertetése elképzelhetetlen (számomra legalábbis) szellemi elődje, Gryllus Dániel 1988-ban „bakeliten” napvilágot látott majdnem egyszemélyes albuma, A teljesség felé említése nélkül. (Utóbbi anyag később CD-formátumban is hozzáférhetővé vált.) Weöres Sándor pedig aligha írhatta volna meg máig népszerű könyvét az időszámítás előtt élt kínai bölcs, Lao Ce munkássága nélkül. Nem mellesleg, Lao Ce: Tao Te King című alapművét (ő is) átültette magyarra, amelynek részleteit Mókus a recenzió tárgyát képező CD-n énekli. Szóval, óriási a kavar az időben, de ez így van rendjén ebben a tárgyban.

Az ügy egyik kulcsfigurája tehát kétségkívül az összekötő szerepét posztumusz bizonyára bevállaló Weöres Sándor, a másik: a megrendelő (aki koncerten, a Művészetek Palotájában előadta a művet) Kováts Kriszta, a harmadik természetesen a zeneszerző, egyszersmind a CD-n egyszemélyes zenekarként (meg persze énekesként) funkcionáló Szirtes Edina Mókus.

A két lemez összevetésében nálam a hölgyé kerül ki győztesen, mégpedig hatalmas fölénnyel! Prózát zenésíteni meg, alapból muzsikust próbáló feladat, hiszen muszáj megtalálni az adott szöveg ritmusát, zeneiségét. Bölcseletet? Alighanem több, mint kihívás! Mégis, Mókus annyira könnyedén, természetesen tett és oldott meg mindent (ezért nyert), mintha ez lenne a legegyszerűbb dolog a világon, nem pedig a teafőzés. (A hasonlat annyiban sántít, hogy bizonyos szint felett a teafőzés  tudomány, de az most mellékes.)

Tőle és általa nem csak ritmusok születtek, de csodás dallamok és harmóniák is. Nála nincs Keletet megidézni próbáló hangszerelés, van viszont sok, univerzális hegedűszó. Sok gyönyörűség. Odaillesztve, a mondandót szolgálva. Odahatva annak aláhúzásában, megerősítésében. Hihetetlen magasságok és mélységek keletkeztek itt (nem csupán zenei értelemben), no meg hatalmas elszállások, térben és időben, sőt zenei értelemben is.

Ami viszont nem készült: szövegmelléklet a CD kísérőjeként. Ez egyszerre rossz és jó. (Nem valami „tao-ságot” találtam írni véletlenül?) Rossz, mert nem kísérheted szemmel az aktuális szövegrészt. (Ha szeretnéd mégis, segít az Internet.) Jó, mert arra késztet, hogy meghallgasd Mókus lemezét újra és újra. Hallgasd hát, és tanulj! Hallgasd és gondolkozz! Hallgasd és értsd meg! Hallgasd és éld meg! A végéhez érve beláthatod, hogy a könnyűnek nevezett zene és a gondolkozás nem egymást kizáró tényező 2012-ben, Magyarországon sem.

olasz