Pedig látszólag semmi különös nem történt most. Egy „szimpla” budapesti (IBS-)koncert rögzült csupán (meg amennyivel több). Mindez papírtokos DVD-n, csalogató árral, szöges ellentétben más zenekarok/kiadók üzletpolitikájával. Csak nézz szét bármelyik lemezboltban! De hát miről is beszélünk? No persze. A téma a Djabe, a Djabe és megint csak a Djabe!
Ezúttal „csupán” két világhírű vendégmuzsikussal megerősítve. (Úgy vélem, az igazi kérdés nem az: hitték-e a Djabe alapítói, hogy ilyesmi valaha összejön. Sokkal inkább, hogy érdemes-e zenekart létrehozni – hobbi-szint felett - alapból zárva ki a ennek lehetőségét?) Az egyik „természetesen” a régi barát, még régebben Genezis-gitáros Steve Hackett, a másik pedig az izlandi Mezzoforte dobosa, Gulli Briem.
A lemezbemutató koncert „felütése”, a Coming Up nem hallható a szóban forgó lemezen, viszont remek alap a bemelegítésre – a zenekar számára, hogy aztán szinte észrevétlenül úszhassanak át innen a címadó szerzeménybe. A dolog érdekessége, hogy a CD-n nem kell nélkülözünk Hackett markáns gitárszólóját. Itt azonban Steve-et csak a szám befejezését követően szólítják színpadra. Sebaj. A Dark Soup-ban is akad bőven tennivalója: „megbeszélni” ezt-azt például az ezúttal hegedűs-énekesként szereplő Kovács Ferenccel.
A számok sorrendisége tehát nem azonos a CD track-listájáéval. Nem akarok kibújni a munka alól, de úgy érzem, a CD recenzálásakor kellő mélységben elemeztem úgy egyes szerzeményeket, mint a közreműködők zenei teljesítményét – alig találva meg rájuk a jól megérdemelt dicsérő szavakat. Most azt kérem csupán: legyetek szívesek, keressétek rá a portálon az akkor leírtakra!
Steve Hackett mesteri akusztikus szóló szettje, a zenekarral közösen előadott szerzeménye, valamint a három Genezis-újraértelmezés - Djabe-módra természetesen kimaradt abból a cikkből. Amint látjátok, ebből nem! A számcímeket direkt nem árulom el. Annyit mondok csak róluk (nézzétek meg a DVD-n, és verjetek meg, ha nem így van), hogy messze nem érdektelen szerzeményekről van szó, messze nem érdektelen előadásban!
Örömmel jelentem viszont, hogy Gulli Briem is – miután eldobolt egy nótát - megtanult angklungozni a Djabével, amit a végére kivételesen zenekari verzióban nyomtak! Már ezért megérte átruccannia a tüzes jég országából! És persze, a ráadások sem maradtak el csakúgy, mint a borítékolható, izgalmas dob-párbaj és a dupla dob-szóló.
A minden szempontból remek koncert (igen, a szimpla budapesti) közel 2 óra 10 percig tartott. És persze, ez a DVD sem maradt extrák (szintén „titkos” bónuszok) nélkül.
A sebesen száguldó Djabe pedig ezennel újabb mérföldkövet hagyott maga mögött. Immár Budapesten is azokkal játszanak együtt, akikkel éppen szeretnének. Mi ez – és már mióta - , ha nem a beváltott ígéret? Próbáljatok utánaszámolni, vajon hány magyar együttes mondhatja el magáról ugyanezt?