Ma 2017. augusztus 22. kedd, Menyhért napja van

JEFF BABKO Broject

Napjaink egyik legtehetségesebb és tegyük hozzá rögtön, egyik legizgalmasabb billentyűse az a még mindig csak harmincas éveiben járó fiatalember, aki alig húszesztendősen már előrukkolt egy klasszikus jazzalbummal, néhány évvel később pedig már az angol csodadobos, Simon Phillips együttesét erősítette.

Simon barátunkkal (aki egyébiránt a legendás Toto tagja) két hihetetlenül izgalmas fusion lemezt (Another Lifetime, Out Of The Blue) és egy dögös be-bop anyagot (Vantage Point) készített, de David Paich-et is helyettesítette a Toto évekkel ezelőtti európai turnéján. Jeff főfoglalkozásban immáron évek óta az egyik legnézettebb amerikai éjszakai tévéműsor, a Jimmy Kimmel show bandáját vezeti.

Mindemellett szakított időt arra 2004-ben, hogy elkészítse friss szólóanyagát. Munkálkodásában régi barátja, Toss Panos dobos segített a legtöbbet, őt olyan egyéniségekkel láthattuk-hallhattuk már többek között játszani, mint Robben Ford, Michael Landau, Mike Keneally, Frank Gambale.

Persze a többi közreműködő sem akárki: David "Fuze" Fiuczynski, Toshi Yanagi és Michael Landau gitározik, Albert Wing szaxofonozik, John Daversa trombitál, Mike Elizondo basszerozik, és hát Simon Phillips szolgáltatta a loopokat és programokat, valamint keverte az anyagot.

No de ne kerülgessük tovább ama bizonyos forró kását, lássuk, milyen is a produkció maga?

Tehetséges zenészhez méltóan mindvégig izgalmas anyag. Nagyon belekezdenek, a nyitó Yeah, Randy! (tisztelet Randy Breckernek?) igazi dögös tíz perccel préseli a fotelba a hallgatót. Funkys lüktetés, feszes ritmusok, pattogós trombita, gyilkos gitárszóló, ellentmondást nem tűrve gördülő, zakatoló muzsika.

A Frash Right középtempóssá lassul, a durván szaggató alapokra ezúttal szaxofon játszadozik, piszok jó. A harmadik nóta, a 9-1-1 alaposan begyorsít, őrületes iramú szvinget takar, de ügyes csavarokkal, a gitárszóló megint csak brutális. A Yours meghittebb pillanatokkal ajándékoz meg bennünket, gyönyörű szerzemény, a gitárszóló pedig… Las Vegas - hirdeti az ötödik nóta, sejtelmes orgonával nyit a megint csak tízperces dal, végig a hammond uralja a terepet, de kapunk egy kis finom basszusszólót is, hogy aztán megint csak Jeff orgonáljon. A Busted Video Game a címéhez méltó szórakozgatás, de a Kabuki Oogie Oogie már egy nagyon frappáns hat perc. A Moopshack a lemez legelborultabb darabja, de még mindig a fogyaszthatóság határán belül. Az utolsó előtti nóta ismét telitalálat. Az United Nations ötletes basszussal, remek váltásokkal, érdekes fúvósokkal üt nagyot. A záró Jojo's Lullaby nyugodt hangulatot árasztva zárja le ezt a mindvégig érdekes, izgalmas, dögös hatvanhat percet.

Mondottam volt, Jeff Babko napjaink egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb jazz billentyűse. Nem kétséges, ahol ott van, oda figyelni kell. Érdemes.
 

(szilágyi)