- Amikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy énekelnék, apukám épp kiment külföldre, vendéglátózott. Hazajött, és átadott egy CD-t, amin 21 felvétel volt. Először azt hittem, csak amolyan vázlatszerű zenei alapok ezek, amikre majd gyakorolgathatok. Aztán nemrégiben visszahallgattam őket, és rádöbbentem: atyaúristen, ez egyáltalán nem egy kislánynak szánt gyakorló anyag - ahogyan az én emlékeimben élt -,hanem egy komplett, jól felépített zenei felvétel, amivel akár kezdeni is lehetne valamit. Sőt! Kell! Nagyon-nagyon jól, nagyon igényesen zongorázta fel az egészet! Néhol a billentyű mellett a basszusgitárt és a dobot is feljátszotta. Mindezt nekem, az én hangi adottságaimhoz igazítva. Van tehát egy ilyen anyagom, amiből nagyon szeretnék egy speciális, közös dolgot létrehozni! Nem gondoltam, volna,hogy erre valaha is lehetőségem lesz, mindenképpen szeretnék élni vele, ha már megadatott. Ez egyébként azért is klassz lehet, mert a Nathalie Cole – Nat King Cole párosén kívül én nem tudok ilyen módon létrejött apja-lánya felvételekről, - persze biztosan akadnak, de azt hiszem nem jellemző - ezért ez a közönség számára is   különlegesség lehet, de nekem mindenképpen az!

- Az énekesi pályádat mennyiben segítette a televíziós szereplésed, szereztél-e ott hasznos tapasztalatokat?

- Úgy kerültem a TV2 Voice nevű műsorába, hogy eljöttek a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol tanultam. Szereplőket kerestek, aztán adásba kerültem. Nem az volt a célom ezzel, hogy majd befussak és tv sztár legyek. Ilyen ambícióim a mai napig nincsenek. Engem a zenei-része érdekelt a dolognak, illetve maga a „termék” - csúnyán fogalmazva. Egyszerűen arra voltam nagyon kíváncsi, hogyan is áll össze egy ilyen produkció? Nagyon izgalmas volt, hogy milyen az, ha én megyek oda és viszem azt, amit tudok, amikor én vagyok a „hozott anyag” és dolgozik velem egy profi stáb: hangtechnikusok, világosítók, operatőrök, rendező, sminkesek, énektanárok... A folyamat érdekelt, amelynek során kialakul a produkció, ami adásba megy: mit és milyen mértékben tudnak ők hozzátenni, hogyan alakul ez az egész, mit tudnak kihozni belőlem?

- Mindezt a zenekarral is hasznosítani tudod valamilyen szinten?

-  Nyilván, felfigyeltek rám néhányan a televízióban, ami adott egyfajta ismertséget, és ez jó dolog. De a Soulbreakers koncertjeire nem hiszem, hogy emiatt járnának az emberek. Ez két külön kör.

- Mi volt előbb: ez a műsor, vagy a Soulbreakers-szel való találkozás?

- A Soulbreakers volt a későbbi történet. A tévéműsor ideje alatti zenekarom a Pleszkán Écska és a Buba Band volt. Őket képviseltem a tévében igazából. A Soulbreakersnek 2013 óta vagyok a tagja.

- Tényleg: hogyan jöttél össze a srácokkal? Ki keresett kit?

- Ez nagyon aranyos történet! Van egy kedves barátnőm, akinek az élete pár éve különös fordulatot vett. Egyszercsak felhívott, hogy ő bizony külföldre költözik: találkozzunk, búcsúzzunk el, beszélgessünk egy kicsit. Egy belvárosi szórakozóhelyen ültünk le, ahol épp egy ,,pszichedelikus blues duó” készülődött fellépni- Ratkóczi Huba, a Soulbreakers basszusgitárosa (egyébként gitáros) és Mándli Endre Vazul. Beszélgettünk, közben fél füllel hallgattam a beállást, néha odasandítottam. Olyan, számomra ismeretlen kísérleti hangszereket is felvittek a színpadra, mint pl. a ,,hegetár”-ez afféle gitár-cselló-basszusgitár átmenet, amin vonóval is lehet játszani-nagyon izgalmas. A  plafonon csigák és kötelek futottak, az egyikről egy szájharmonika lógott. Előkerült később a gitár,basszusgitár, fuvola, citera, loop pedál, effektek. Két ember produkcióját hallottam, de mintha egy komplett zenekar állt volna a színpadon. Egy pontján a koncertnek, mikor már majd kitört a nyakam a sok forgolódástól, megkértem a barátnőmet, hogy üljünk át egy másik asztalhoz, mert szánom bánom, menthetetlen vagyok tudom, de nekem ezt látnom is kell. Megértette, ismer már. A koncert végén odamentem Hubához gratulálni, illetve elkértem a srácok elérhetőségét is. Aztán úgy hozta az élet, hogy egy Buba Band-koncert alkalmával Huba is fellépett velünk, mint egyszemélyes előzenekar. Ő ott hallott engem először énekelni. Utána elmondta, hogy van egy zenekara, a Soulbreakers, ahová esetleg becsatlakozhatnék. Nyilvánvalóan érdekelt a dolog. Ez nem is volt kérdés. Egyébként a zenekar is csekkolt ám engem titokban. Volt Hubával egy közös fellépésünk nem sokkal később a Fogasházban, ami után odajött hozzám egy csapat, számomra vadidegen fickó, akik közölték, hogy ők a zenekar, most meghallgattak, gratulálnak, na akkor jövök? Több kört is nem kellett lefussunk. A véletlenek nagyon ritka és gyönyörű összjátéka hozta össze ezt a dolgot. Mázli a javából.

 - Az a zenei világ, amit ők képviselnek, mennyire a sajátod?

- Eleinte szokatlan volt, mert a soul, a blues világa áll igazán közel hozzám, ahol többnyire nagyon kiemelt, hangsúlyos az ének.Egy rövid ideig nem is  igazán találtam a helyem, de a srácok nagyon nyitottak voltak már a kezdetektől, segítettek ráérezni a dolog ízére. Mostanra gyakorlatilag teljesen összecsiszolódtunk, már én is úgy érzem, hogy aktívan tudok részt venni a közös munkában. Ez nagyon fontos a számomra.

- Ketten énekeltek a zenekarban. Miként osztjátok el a feladatokat Kyruval?

- Szerintem nagyon jól kiegészítjük egymást!  Nincs rivalizálás köztünk, néha duóban éneklünk, néha én vokálozom Kyrunak, néha fordítva. Az pedig kimondottan jó, hogy helyenként egy harmadik énekhang is megszólal, így van miből építkezni; Mózes Zoltán, a dobosunk amellett, hogy dobol, még ilyen kunsztokat is hajlandó megoldani a kedvünkért.

- Találtatok-e kiadót a nemrég megjelent lemezetekhez?

- Nem, ez szerzői kiadás. Szerettünk volna persze kiadót találni, és igazából időhiány miatt nem sikerült. Ehhez be kellett volna kategorizálni, hogy milyen zenét játszunk egyáltalán. Azt el lehet mondani, hogy a soul, a blues és a rock világából építkeztünk. Alapvetően. De ez csak a kiindulópont volt,mert a a teljes anyagot tekintve nagyon sokféle muzsikából merítettünk. Hasonlítgatni, neveket sorolni hozzá lehetne a végtelenségig, de mostanra leegyszerűsítettük a dolgot: mi ,,heavy-soul”-t játszunk és kész! Nem akármilyen körülmények között rögzítettük ezt a lemezt. Elmentünk Űrbőpusztára, ahol egy régi magtárépület harmadik emeletén gyakorlatilag kiépítettünk egy kis stúdiót, ahol a zenekar hangszeresei egyszerre játszották fel a lemez anyagát. Ebben az a pláne, hogy nem egy steril stúdióban dolgoztunk és utólag effektekkel értük el, hogy az adott hanganyag úgy szóljon mintha egy szuper akusztikájú helyen vettük volna fel. Mi inkább megkerestük ezt a helyet. Az éneket külön vettük fel később, de a felvétel alatt végig ott voltunk Kyruval és énekeltük mikrofonba a dalokat, amit a többiek a fülhallgatókon keresztül hallgathattak mialatt játszottak. Így megvolt a stenk, olyan volt mint egy élő koncerten. Kizárólag saját számokból áll a lemez anyaga, amely nagyrészt angol nyelvű. Ennek az az elsődleges oka, hogy a soulnak és a bluesnak az angol az „anyanyelve”. Örülök azonban annak, hogy megérett a zenekarban, hogy legyenek magyar nyelvű számaink is, mert a magyar nyelv viszont zavarba ejtően pontosan fogalmaz, ami nagyon izgalmassá teszi a szövegek megfoglamazását - hiszen nagyon nem mindegy például, hogy mikor melyik szinonimát használjuk. Az egyetlen magyar nyelvű dalban, ami most lemezre került, Tátrai Tibor gitározik vendégként. Számomra ez különösen kedves, hiszen az alap-témáját én dobtam fel és én írtam a szövegét is. Tibusz pedig megszerette ezt a dalt, és nagyon komolyan készült, gyakorolt a lemezfelvételre, ami nagyon-nagyon jólesett nekünk. Megjegyzem olyan fantasztikus szólót rittyentett oda, hogy a zenekar azóta sem csukta be a száját a nagy csodálkozásban.

- Mekkora változást hozott a személyes életedben a zene? Úgy értem: a bábkészítés és a bábozás megmaradt-e „főállásnak” ezek után?

- No igen, ez nem egyszerű kérdéskör. Képtelen vagyok elengedni bizonyos dolgokat. Kisgyerek-korom óta küzdök azzal, hogy a különböző tevékenységeimet össze tudjam hangolni. Mindig minden érdekel, mindent ki szeretnék próbálni és mindent jól szeretnék csinálni. Arra azt hiszem nem lennék képes, hogy kizárólag zenével foglalkozzam, szükségem van a változatosságra, ez mozgat, ez motivál.

- Létezik továbbra is a duótok a Soulbreakers basszusgitárosával, a gitáros Ratkóczi Hubával. Mennyiben más ott a repertoár, mint a zenekarban?

- Van benne két-három dal, amit a Soulbreakers-szel is játszunk. Egyébkét klasszikusnak számító, számunkra izgalmas soul és blues-számokat tartunk műsoron. Ebben a formációban már alkalmanként szárnybontogató basszusgitárosként is funkcionálok. Érdekes kihívás közben énekelni is.

- Úgy tudom, további produkcióknak is részese vagy.

- Két fontos projektem is van jelenleg. Az egyik a NŐStények nevű csapat, amely Magyarország első női stand up-csapata. Abban a szerencsében részesültem, hogy én válogathattam össze a hölgyeket. Négytagú a társaság, én pedig jelenleg  rendezőként veszek részt a produkcióban. Hála az égnek úgy tűnik, hogy van ránk érdeklődés! Nemrégiben lehetőséget kaptunk Fodor Jánostól, hogy a Rádió Bézs-ben önálló műsort vezethessünk, amelyben minden pénteken 10 és 12 között csacsogunk a hölgyekkel a nagyvilág aktuális, nőket érintő kérdéseiről a Nőttön NŐ! című műsorunkban. Mindeközben persze nagyon készülünk az elkövetkező időszakra is. December 11-én a Duma Színházban mutatjuk be ,,Karácsonyi ámokfutás” címmel a legújabb  műsorunkat. A másik pedig: kaptam egy felkérést a Gazdagréti Közösségi Háztól. November 13-án nyílik meg náluk a báb-kiállításom ,,Sociocity” címmel. Az előző anyag amit összeállítottam pár éve kedves, mesebeli volt. No ez most nem az lesz. Ezúttal a kurtizánoktól kezdve a motorosokon át a plázacicákig mindenkit felvonultatok majd. A bábok segítségével próbálom megfejteni, hogy bizonyos emberek miért így öltözködnek, miért így gondolkoznak, miért így élik az életüket-persze a cél semmiképpen sem az, hogy bárkit is megbántsak, sokkal inkább, hogy mosolyt csaljak a látogatók arcára és esetleg kicsit elgondolkoztassam őket. A megnyitón pedig a NŐStények is közreműködnek majd.

A 2. és a 4. fotó Máté Évi (http://photographic.hu) munkája