A Cimbiózis (remek szójáték) a zenekarvezető cimbalmosból, Orbán György nagybőgősből és Baló István dobosból áll. Ezen a lemezen két közreműködő segíti a munkájukat: Winand Gábor (ének) és Fekete-Kovács Kornél (trombita, szárnykürt).
A trió második albuma bevallottan koncepciózus, ami olyannyira nyilvánvaló, hogy tagadva (amiről szó sincs) is szembetűnő lenne. Elöljáróban annyit: Budapest megidézett, mának megfeleltetett szellemének zenei közegbe transzponálása a legsikeresebb próbálkozások közül való. Próbálom kibogozni, közvetíteni a zene nyelvén – nem mellesleg: zseniálisan - megírt és előadott történeteket.
A prológ, a Mr. Monk c. szerzemény előrevetíti, ugyanakkor össze is foglalja a lényeget. Nem tudom, mikor, milyen indíttatásból keletkezett ez a szám. Tény, hogy a felfokozott tempója, valamint a zongora-pattogású, szabálytalanul is szabályos cimbalomjáték most hűen képezi le a várost, a rohanó embereket, a nehezen vállalható intenzitással élt életüket. Ám a rohanás egyszer csak megáll, ha máskor nem, egy elcsendesedett hajnalon. Amikor a megfáradt emberek apró szuszogásokkal adnak csak magukról életjelt, együtt lélegezve a pirkadattal. Az ébredés kényszeredett és nehéz. (Ami tulajdonságok legkevésbé sem magára az Ébredés című számra értendőek.) A szívritmus mindenkinél felfokozódik. Aztán következik, aminek jönnie kell: elkapja népet a nyüzsgés, mindenkit magába szippant a város. Az ember azonban nem pusztán egy hatalmas gépezet fogaskereke, hanem érző lény, aki keresi az életben önnön boldogságát. Egyszersmind próbálja fellelni annak a városnak a szépségeit és képeslapra illő lenyomatait, ahol él. (Most a lemez hatodik, címadó számánál tartunk épp.) Ez azonban mit sem ér, ha nincs egy családi háttér vagy egy biztos kapcsolat, amely a megnyugvást, a regenerálódást, a pihenés lehetőségét adja, és erőt a hétköznapok fokozódó terhei elviseléséhez. Az összkép azonban a legkevésbé sem biztató.
Ha elkövetezik a hétvége, többnyire Szomorú vasárnap vár rád, ha másért nem, a közelgő hétköznap újabb, várható terhe miatt. Igen, a világhírű Seress Rezső-szám által, de a Cimbiózis nagyszerű feldolgozása nem a végső kétségbeesés, hanem a reménytelenség, egyszersmind a beletörődés kifejezője. Tökéletes korkép, ahogyan tökéletes a zeneanyag egésze is. Bízom benne, hogy közkinccsé tétetik, és a lehető legszélesebb körökbe jut el! Mert érdekes, értékes és mert megérdemli, azért.